A fenomén Bruno Gröning - dokumentumfilm

1949-ben egyetlen név uralja a média szalagcímeit: Bruno Gröning. Az újságok különkiadásokat jelentetnek meg, a rádió és a hetilapok róla tudósítanak. Mozifilmet forgatnak róla. Ahol felbukkan, mindenünnen emberek ezrei áramlanak hozzá. Gröning világeseménnyé válik.

A fenomén Bruno Gröningplay

A gyógyítás fenoménja - dokumentumfilm

Továbbra is történnek gyógyulások. Az 1950-es években Bruno Gröning a rendkívüli gyógyítások révén világszerte az újságok címlapjára került. Amikor 1959-ben meghalt, sokan azt hitték, hogy a fenomén hatása félbeszakadt. De éppen ellenkezőleg történt: Bruno Gröning tanításának köszönhetően az emberek továbbra is átélik szerte a világon a segítséget és a gyógyulást.

  • Dokumentumfilm 3 részben
    (98/92/102/ összesen 292 perc)
  • A belépés ingyenes,
    önkéntes adományokat elfogadnak

A gyógyítás fenoménjaplay

Mikor és hol?

film1 icon = A fenomén Bruno Gröning
film2 icon = A gyógyítás fenoménja
film1&2 icon = Mindkét film

További források

 

 

 

 

 

Kapcsolat

E-mail:
Ez az e-mail-cím spam botoktól védett! Megtekintéséhez be kell kapcsolni a Javascriptet!
Küldjön nekünk e-mailt! Minden csillaggal (*) jelölt mezőt ki kell tölteni.

Impresszum

Bruno Gröning Baráti Kör

Haidauer Strasse 6
DE-93107 Thalmassing
Tel.: +49 (0) 9453-998626
Fax: +49 (0) 9453-996593
E-mail: Kapcsolatfelvételi adatlap


Egyesület:

Kreis für natürliche Lebenshilfe e.V. (bejegyzett társaság)

Közhasznú célokat szolgálóként elismerve

Bornschlade 38
DE-53797 Lohmar
Tel.: +49 (0) 2242-901199
E-mail: Ez az e-mail-cím spam botoktól védett! Megtekintéséhez be kell kapcsolni a Javascriptet!

Nyilvántartási szám: Siegburg VR 1843
Vezetőség: Dieter Häusler, Helga List

Bruno Gröning élete

1949-ben Bruno Gröning neve egyik napról a másikra a nyilvánosság fényébe került. Sajtó, rádió és hetilapok tudósítottak. Hónapokig figyelte lélegzetvisszafojtva a fiatal köztársaság, ahogy akkor nevezték, a „csodadoktor” körül zajló eseményeket. Mozifilmet is készítettek róla, vizsgálóbizottságokat állítottak fel, és a hatóságok is a legmagasabb szinten foglalkoztak vele. Az északrajna-wesztfáliai szociális miniszter Bruno Gröning ellen eljárást kezdeményezett a természetgyógyász-törvény megsértése miatt, a bajor miniszterelnök viszont kijelentette, hogy ilyen különleges jelenséget, mint Gröning, nem szabad szigorúan a paragrafusok szerint megítélni. A bajor belügyminisztérium a tevékenységét, mint „ingyenes szeretetszolgálat” ítélte meg.

A társadalom minden szintjén heves és ellentmondásos viták folytak. Az érzelmi hullámok magasra csaptak. Szellemi vezetők, orvosok, újságírók, jogászok, politikusok és pszichológusok: mindenki Bruno Gröningről beszélt. Csodálatos gyógyításai egyeseknek egy felsőbb hatalom ajándéka volt, mások viszont sarlatánnak tartották. De a gyógyulások tényszerűségét orvosi vizsgálatok igazolták.
Bruno Gröning 1906-ban született Danzigban, és a háború után, mint üldözött, Nyugat-Németországba emigrált, egyszerű munkás volt. A legkülönbözőbb állásokat töltötte be, volt asztalos, gyári és kikötői munkás, kézbesítő és gyengeáramú szerelő. Aztán hirtelen a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába került. Csodálatos gyógyításainak híre elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérő levelek és ajánlatok. Gyógyulásra várók tízezrei zarándokoltak működésének helyszíneire. Forradalom indult el az orvostudományban.
De az ellenerők is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi elöljárók és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Gröning tevékenységét megnehezítsék. Gyógyítási tilalmat vezettek be, eljárásokat indítottak ellene. Minden erőfeszítése, hogy tevékenységét szabályos mederbe terelje, csődöt mondott. Egyrészt a mérvadó gazdasági erők ellenállása, másrészt a kollégái tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Mikor Bruno Gröning 1959-ben, Párizsban meghalt, az utolsó eljárás még folyamatban volt ellene. Az eljárást megszüntették, végső ítéletet soha nem hoztak. Azonban sok kérdés tisztázatlan maradt.

Egykori gyógyulások

Dr. phil. A. Kaul 1949-ben írt egy feljegyzést a herfordi eseményekről.

Néhány kivonat belőle:
„A gyógyulást keresők között, akik 1949. június. 17-18 éjszakáján a Wilhelmsplatz 7 szám alatti házban tartózkodtak, voltak angolok is, akik szintén meghallották Gröning hívását. Egy német orvos mindjárt három betegével együtt jelent meg: az egyik fiatal embernek tüdő- és csonttuberkulózisa volt, és merev volt a bal lába, egy másik fiúnak mindkét lába béna volt, egy fiatal lányt pedig krónikus migrén gyötört.
Gröning nem diagnosztizált. A TBC betegséggel küzdő fiúnak azt mondta, hogy különösen a bal lábának csontjaira figyeljen oda. „Mit érez most?” „Forró áram járja át a testem” „És most?” „Bizsereg a bal lábam” „Most emelje fel a bal lábát, olyan magasra, mint én!” Gröning bemutatja, és behajlított lábát hasáig felemeli. A fiatalember vonakodik. „Ezt Ön is meg tudja tenni, mint én.” Látható nehézség nélkül felemeli a beteg a megadott magasságig a lábát, ami korábban még merev volt. Hitetlenkedve tekint felváltva a lábára és az orvosára. „Lehetséges ez, tudom mozgatni a lábam!” „Meg fog gyógyulni, de ez lassan történik. Írjon majd nekem.” Utána az orvoshoz fordul: „Tájékoztasson majd a fejleményekről!”
A mindkét lábára béna fiú két mankóval ül az anyja mellett: „Fiam, állj föl!” Az anya közbevág: „Nem tud fölállni, hiszen béna.” Gröning arra fordul: „Ne mondjon ilyet”, esik neki nagyon keményen. „Ezzel hozzáköti a betegséget a gyerekéhez! Fiam, állj föl, meg tudod tenni!” Piros foltok a kisgyerek arcán, reszket a szája, és könnyek gördülnek a szeméből. Megdöbbenten nézik a többiek a teremben, ahogy a gyerek a székből feláll és ott áll, egyedül, mankói nélkül. „Most gyere ide!” Bizonytalan léptekkel elindul Gröning felé, aki a kezét nyújtja neki, és hosszan a szemébe néz. Szeretettel megsimogatja a gyerek fejét, és visszaküldi az anyjához. „Lassan gyakorolj tovább, ne erőltesd meg a lábaidat, mert még túl gyengék!” Hazáig még használd a mankóidat, de nemsokára már eldobhatod őket.” Boldog gyermekszemek, boldog anyuka a köszönet.
A fiatal lány, akinek krónikus fejfájása volt, már meg is gyógyult, mielőtt Gröning szólt volna hozzá. „Szeretne megint fejfájást?” „Nem, nem, semmiképpen sem”, jön a válasz.
És az orvos? Szótlanul nézte végig ezeket a gyógyulásokat. Gröning felé nyújtja a kezét: „Gröning úr, teljes mértékben a rendelkezésére állok, minden elismerésem az Öné!”

Dr. Kurt Trampler 1949-ben egy könyvet írt a rosenheimi Traberhofnál történtekről.

Néhány kivonat belőle:
„Egyik este (szeptember 5./6.) egy orvos Karl Sch.-t hozta be a házba azzal, hogy a vak páciens pontosan a Traberhof előtti területen nyerte vissza a látását. Sch. megmutatott egy diagnózist 1949-ből, melyet a müncheni szemklinika állított ki, és melyben a következő állt: „Karl Sch. páciensnél, aki 1914. 08. 24-én született, jobb szemének remegése áll fenn, szemhártyáján sebek találhatók, és veleszületett 1/20 látáskárosodása van, bal szeme hiányzik. A páciens gyakorlatilag vak. A látáscsökkenés mértéke 125 %. Így Sch. úrnak folyamatosan kísérőre van szüksége. Aláírás: Dr. E. Walser főorvos.” Ez a vak ember arra a helyre igyekezett, ahova Gröning – akkoriban valószínűleg Bréma környékéről – a gyógyhullámait elküldte. Nagy igyekezettel próbálja most leírni azt, hogy milyen volt, amikor a szemében változásokat érzett, és egyszer csak észrevett egy lófejet a kék neonfényben, mely a Traberhof fényreklámja volt. Végül egész környezete kiemelkedett a sötétségből, míg egyszerre már mindent jól és élesen látott. Az azonnali orvosi vizsgálat, melyet Dr. Zetti végzett el, igazolta a látás visszatértét. A következő nap Sch.-t autón vittem Münchenbe. Az autópályán több száz méteres távolságból írta le az ott látható autókat. Elmondta, hogy mi látható az autópálya jobb és baloldalán – a közeli templomtoronytól kezdve a távoli hegyekig. (...) Arra a kérdésemre, hogy mit tett a gyógyulásért, azt mondta, hogy imádkozott és várt. (…)
Megrázó jelenetek játszódnak le, amikor Gröning egy vak embernek visszaadja a látását. Néhány esetben, amikor a látás azonnal visszatért, a szerencséseket nagyon megrázta sorsuk hihetetlen fordulata. Vannak közöttük olyanok, mondja Gröning, akik vakon születtek, és ezeknek a látható világot előbb el kell magyarázni.”

Anny Freiin Ebner von Eschenbach 1950 és 1951-ben különböző eseményeket rögzített, melyek Bruno Gröning környezetében játszódtak le Gräfelfingnél, Fremdenheimben.

Néhány kivonat belőle:
„Egy alkalommal egy gondterhelt arcú, fiatal nő ült kb. kilencéves kislányával a második sorban. Mikor Gröning megkérdezte tőle: „Nos, anyuka, mit érez?”, azt válaszolta: „Sajnos semmit, Gröning úr!”
„Igen, anyuka, nem kellene mindig visszatekinteni a múltba! Az akkori ijedtséget még magában hordozza, ezt el kellene előbb engedni. Egy bombatámadás közben történt. Ön egy kerti házban volt nyolc hónapos terhesen, és betemette a föld. Mikor megmentették, megszületett a gyermeke, de vak volt. Igaz?”
Csodálkozva válaszolt a hölgy:„Igen, pontosan!”
Erre azt mondta Bruno Gröning: „Ne gondoljon többet erre a szörnyűségre, higgyen erősen Istenben, és kérje Őt! A gyermeket nem kell mindig magával hoznia, ha az anyuka hite elég erős.”
Nyolc nappal később ismét eljött az anyuka. A gondokkal teli kifejezés eltűnt az arcáról, sokkal fiatalabbnak nézett ki. Mikor Gröning megkérdezte, azt válaszolta: „Igen, ma átjár valami melegség, szabadnak és boldognak érzem magamat.” – „Anyuka, maradjon így, és nemsokára megtörténik.”
Egy héttel később az anyuka ismét eljött, Bruno Gröning az előadás közben odament hozzá, megállt és azt mondta: „Anyuka, csütörtökön, 17 óra 20-kor fogja a gyermekét, és vezesse egy sötét szobába, újra látni fog, és mivel még nem látott formát és színt, ezért megijedhet, amitől megbetegedhet. Lassan szoktassa hozzá a környezetéhez!”
Mivel ez az eset különösen érdekelt engem, utána érdeklődtem és megtudtam kicsit később, hogy minden percre pontosan úgy történt, ahogy Bruno Gröning mondta. Pár évvel később személyesen Bruno Gröningtől érdeklődtem a gyermek iránt és megtudtam, hogy úgy lát, mintha soha nem lett volna vak.
Egyszer egy hófehér arcú fiatalasszonyt toltak be tolókocsival. Az előadás közben elvesztette az eszméletét és úgy tűnt, mintha meghalt volna. Bruno Gröning csak egy rövid pillantást vetett rá és megnyugtatta a jelenlévőket, akik pánikba estek, főleg a férfit, akivel jött. Egy szűk fél óra múlva felébredt, kinyújtózkodott, piros volt az arca, felállt a tolókocsiból, és odament Gröninghez még egy kicsit bizonytalanul, de sugárzó pillantással a szemében. „Ez szép, asszonyom, hogyha az ember ismét a saját lábára tud állni, és mindehhez normál ütemben ver a szíve. De ne akarja azonnal az elveszett éveket bepótolni, lassan kell a testet ismét terhelni.” Mikor az asszony meg akarta köszönni, azt mondta Gröning:
„Köszönje meg Istennek! Én csak a kis segédje vagyok, bizonyítsa be, hogy Ön Isten igaz gyermeke!”
A férfi, aki behozta, felállt és izgatott hangon azt mondta: „Gröning úr, a férje vagyok és orvos, számomra gyógyíthatatlan volt a feleségem, annak ellenére, hogy minden lehetőséget kipróbáltam. De neki csak az volt a kívánsága, hogy Önhöz eljöhessen. Biztos voltam benne, hogy az idevezető utat sem éli már túl, mert annyira gyenge volt, hogy minden mozdulata az életét veszélyeztette. Megrázott ez a csoda, és alig tudom elhinni!”
Az örömtől sírva tolta ki az üres kerekes széket, és ült le feleségével, hogy végighallgassa a kétórás előadást. Gyakran nézett közben kérdően a feleségére, mintha először még meg kellene szoknia az egészséges, boldog felesége látványát.
A háttérben gyakran süketek ültek, akiktől Gröning halkan megkérdezte: „Ha ilyen halkan beszélek, hall engem?” Válasz: „Igen, minden szót értek, ha ilyen hangosan beszél, és a fejem zúgni kezd.” Mindenki nevetett, mert észre vették, Gröning milyen halkan tette fel a kérdést.”

Az első gondolattól a kész filmig.

Miután 1993-ban a „Csodaapostol” játékfilm munkálatai befejeződtek, és a filmet a mozikban bemutatták, megkezdődtek egy nagyobb, még költségesebb projekt előkészületei: Mozifilm Bruno Gröning életéről.
Az egész 1994-es év előkészületekkel és kutatásokkal telt. Archív anyagok kerültek átnézésre, kortársak tudósításait elemezték, és mind több adatot gyűjtöttek össze.
1995 februárjában csattant az első csapó. Többéves utazás kezdődött egy fenomén nyomában. Több mint 80 kortárs adott interjút. Danzigtól Párizsig felkutatatták az összes eredeti helyszínt. Ezeken a helyszíneken is történtek forgatások, melyeket az eredeti felvételekkel dolgoztak össze. Fotók százait, diákat és dokumentumokat vettek filmre. Az utolsó interjúk 2000 elején készültek el, az utolsó felvételeket 2002-ben forgatták.
Rendkívüli esemény volt a traberhofi jelenet forgatása 1997 májusában, több mint 2000 statiszta részvételével. Hetekig folytak az előkészületek. Statisztákat kellett keresni, több száz kosztümről gondoskodni, műszaki berendezéseket összeállítani, engedélyeket beszerezni.
Már délelőttönként ott voltak az első statiszták. Annak ellenére, hogy csak este, sötétedés után kezdődtek a forgatások, már rövidesen autók százai és buszok tucatjai érkeztek meg. Lassan megtelt az egész szabad terület a Traberhof előtt, ahol egy parasztházat alakítottak át úgy, hogy 1949 hangulatát idézze.
A filmes stáb több mint 70 emberből állt, akik a maszkokkal, sminkkel, kosztümökkel, világítással foglalkoztak. Miután besötétedett, elkezdődött a forgatás. A reggeli pirkadatig mindennel el kellett készülni. Hirtelen elromlott az aggregátor. Később a kamera nem működött. Münchenből kellett alkatrészeket szállítani.
Mindezen nehézségek ellenére a napfelkelte előtt már minden filmre került. Reggel 6-kor pedig, az a terület, ahol kicsit korábban még több mint 2000 ember tartózkodott, teljesen kiürült. Már semmi nem emlékeztetett az éjszaka történéseire.
Összesen 70 órányi film készült el. Ezután ezt a hatalmas mennyiségű anyagot át kellett nézni, szortírozni és vágni. Hamar kiderült: az eredeti terv, hogy csak egy estét betöltő film készüljön, nem tartható. A témát nem lehet 2 óra alatt „letudni”, nem lehet Bruno Gröning életét egy megszokott formába összezsúfolni. Három film lett belőle, majdnem öt óra hosszan.

Szokatlan téma, szokatlan film, szokatlan formátum.

A fenomén Bruno Gröning

Tartalom

A szellemi úton történő számtalan gyógyítás révén Bruno Gröning (1906–1959) 1949-ben világszerte ismertté vált. Ez akkor következett be, amikor működésének sikerei a nyilvánosságot is elérték, és egyre több segítséget kereső ember áramlott hozzá.

Az Orvosi Kamara néhány vezető orvosa azonban ezt nem akarta elfogadni, ezért elérték, hogy a helyi hatóság gyógyítási tilalmat rendeljen el ellene. Azzal vádolták, hogy megszegte a természetgyógyász-törvényt. A tilalom azonban jogellenes volt, mivel Bruno Gröning sosem folytatott orvosi értelemben gyógyító tevékenységet. Ennek ellenére mind nyilvánosan, mind jogi úton egész életében ezzel a váddal üldözték.

Az együttérzéssel és az önzetlen felebaráti szeretettel átitatott küldetés teljesítését egészen hazatéréséig folytatta. A filmben több mint 50 kortárs szemtanú számol be a vele kapcsolatos személyes tapasztalatokról.

Nézőközönség véleménye

Jana P., Bad Bevensen

Október 5-én láttam a filmet Bruno Gröningről. Még mindig, napokkal később is a film hatása alatt állok. A film mély erkölcsi elképzeléseket közvetít, szegény vagy gazdag számára, nincs különbség, előtérben az ember, mint ember, őszinteség…Lenyűgözött Gröning úr, minden ember, akinek segített, aki szimpátiával viseltetett iránta…Nagyra becsülöm az események objektív bemutatását és remélem, hogy hagyatéka örökké fennmarad.

Tina S., Potsdam

A film révén Bruno Gröning, az ember került sokkal közelebb hozzám. Különösen az összes lény iránt tanúsított szeretete tűnt fel. Az is ismét világossá vált számomra, hogy ez az ember mennyire mentes volt az egótól. Többször is bizsergést éreztem a testemben, és időre volt szükségem ahhoz, hogy „rendbe jöjjek”. Nagyon energikus, intenzív volt számomra a film. Ezenkívül: minden elismerésem a film készítőinek.

Walter K., Wien

…különösen jó, hogy az együtt érző és szeretettel teli Bruno Gröninget mutatták be. Végül is Isten szeretete az, ami minden sebet begyógyít. Ezt a gyógyító szeretetáramot egyértelműen éreztem.

Marion N., München

Nagyon mélyen érintő film, ami megmutatja, hogy az Istennel való kapcsolat milyen sok gyógyulást idézhet elő nálunk, embereknél. Isten az élet, a szeretet, önmagunk felismerése. Felháborító a Bruno Gröning elleni küzdelem, holott ő csak jót akart.

Regina G., Wollbach

Nagyon tetszett a film, mélyen megérintett bennünket. A képek, a kortársak beszámolói nagyon tanulságosak voltak. Minden különösebb unalom nélkül repült el az idő a film nézése közben. Megdöbbentünk, hogy a média hogyan használta a hatalmát arra, hogy Bruno Gröningnek ártson.

Karola K., Berlin

Mélyen megérintett a film Bruno Gröningről, aki az anyagiasság ellenpólusa. Adni és kapni más módon. Nagy segítség a betegeimnek.

Ferdinand T., München

A müncheni Maxim-moziban az egész előadás alatt nagy izgalom volt érezhető, az előadás hossza ellenére. Számomra, 52 évesnek, történelmi szempontból is nagyon érdekes volt, mert abból az időből természetesen nincs semmilyen emlékem. Ezen túlmenően, nagyon lényegesnek látom a film üzenetét. Később is még foglalkoztatni fog a gondolat. Szívesen láttam volna még többet Bruno Gröning életkörülményeiről. A dokumentumok, a játékfilmrészek és a kortársak meggyőzőnek tűnő kijelentéseinek keveréke a filmet élővé és szórakoztatóvá tette.

Dorothea N., Siegen

Nagyon mély hatással volt rám a film, revidiáltam az álláspontomat Bruno Gröninggel kapcsolatban. (92 éves) A filmet feltétlenül érdemes megnézni.

Lucas W., Wien

A film és Bruno Gröning sorsa nagyon mélyen megérintett. Kiváló minőségű a film, és nyilvánvalóan csak tényeket mutat be.

Roswitha S., Wien

Nem mentem volna el ilyen hosszú előadásra, ha tudom, hogy 3 részes a film. Nem tudok egy helyben ülni. De a legnagyobb csodálkozásomra nem voltak hátfájdalmaim, és nem fáradtam el. Valami „hatalmasabbnak” az átélése sok erőt adott.

Luise R., München

Nagyon megrázóak a jelenetek, ügyesen és szeretettel építették fel – emberileg is közelebb kerülhetünk Bruno Gröninghez a film által – megerősítette a meggyőződésemet, hogy nagy gyógyító.

Miriam V., Wien

Miután erre figyelmeztettek, a film előadása közben nyitott testtartást vettem fel, és valóban az egész idő alatt bizsergést éreztem a kezemben, és utána az egész testemben. A fájó testrészeimet is jobban éreztem, és úgy tűnt, mintha egész testem egyensúlyba kerülne. Kétoldali Skoliose miatt fájdalmaim voltak a gerincemben. Most már nincsenek. Mély hatással volt rám ez a film. Még most is hagyom, hogy átjárjon ez az energia. Másoknak is fogom ajánlani ezt a filmet.

A gyógyítás fenoménja

Tartalom

A Bruno Gröninggel való első találkozás alkalmával Grete Häusler (1922–2007) három "gyógyíthatatlan" betegségből gyógyult meg spontán módon. Hálája és felebaráti szeretete olyan erős volt, hogy 1979-ben megalapította a Bruno Gröning Baráti Kört. Hazatéréséig azért harcolt, hogy az emberek világszerte megismerhessék Bruno Gröning tanítását és átélhessék az isteni gyógyáramot. Egyre több érdeklődő talál rá ajánlások, információs előadások, valamint az Istenhez intézett bensőséges imák segítségével a Baráti Körre.

"A gyógyítás fenoménja" - Ez a film azt mutatja be, hogy sok ember él meg ma is szerte a világon ilyen csodás gyógyulásokat. A Baráti Kör Orvostudományi Szakcsoportjának orvosai véleményezik a gyógyulásokat és beszámolnak tapasztalataikról. A film a Baráti Kör más figyelemreméltó tevékenységeit is bemutatja.

Mindez több mint 13 000 önkéntes munkája és a barátok adományai segítségével valósul meg, senki nem keres ezzel pénzt.