A fenomén Bruno Gröning
A „csodadoktor” nyomában
Bruno Gröning

Az első gondolattól a kész filmig.


Egy a 80 kortárs közül interjú közben.
Miután 1993-ban a „Csodaapostol” játékfilm munkálatai befejeződtek, és a filmet a mozikban bemutatták, megkezdődtek egy nagyobb, még költségesebb projekt előkészületei:

Mozifilm Bruno Gröning életéről.

Az egész 1994-es év előkészületekkel és kutatásokkal telt. Archív anyagok kerültek átnézésre, kortársak tudósításait elemezték, és mind több adatot gyűjtöttek össze.

1995 februárjában csattant az első csapó. Többéves utazás kezdődött egy fenomén nyomában. Több mint 80 kortárs adott interjút. Danzigtól Párizsig felkutatatták az összes eredeti helyszínt. Ezeken a helyszíneken is történtek forgatások, melyeket az eredeti felvételekkel dolgoztak össze. Fotók százait, diákat és dokumentumokat vettek filmre. Az utolsó interjúk 2000 elején készültek el, az utolsó felvételeket 2002-ben forgatták.
Az egyik kortárs, Dr. Nebelsiek 1949-ben találkozott Bruno Gröninggel Wangeroogeban, és több gyógyulásnak is tanúja volt.

Több mint 2000 statiszta keltette újra életre az akkori rosenheimi történéseket. 		Rendkívüli esemény volt a traberhofi jelenet forgatása 1997 májusában, több mint 2000 statiszta részvételével. Hetekig folytak az előkészületek. Statisztákat kellett keresni, több száz kosztümről gondoskodni, műszaki berendezéseket összeállítani, engedélyeket beszerezni.
Már délelőttönként ott voltak az első statiszták. Annak ellenére, hogy csak este, sötétedés után kezdődtek a forgatások, már rövidesen autók százai és buszok tucatjai érkeztek meg. Lassan megtelt az egész szabad terület a Traberhof előtt, ahol egy parasztházat alakítottak át úgy, hogy 1949 hangulatát idézze.
A kosztümökkel foglalkozó kollégáknak nincs egy perc szabad idejük sem.

Egész éjjel várnak a statiszták a Traberhof előtt, mint akkor 1949-ben a gyógyulást keresők.


A filmes stáb több mint 70 emberből állt, akik a maszkokkal, sminkkel, kosztümökkel, világítással foglalkoztak. Miután besötétedett, elkezdődött a forgatás. A reggeli pirkadatig mindennel el kellett készülni. Hirtelen elromlott az aggregátor. Később a kamera nem működött. Münchenből kellett alkatrészeket szállítani.

Mindezen nehézségek ellenére a napfelkelte előtt már minden filmre került. Reggel 6-kor pedig, az a terület, ahol kicsit korábban még több mint 2000 ember tartózkodott, teljesen kiürült. Már semmi nem emlékeztetett az éjszaka történéseire.

Összesen 70 órányi film készült el. Ezután ezt a hatalmas mennyiségű anyagot át kellett nézni, szortírozni és vágni. Hamar kiderült: az eredeti terv, hogy csak egy estét betöltő film készüljön, nem tartható. A témát nem lehet 2 óra alatt „letudni”, nem lehet Bruno Gröning életét egy megszokott formába összezsúfolni. Három film lett belőle, majdnem öt óra hosszan.


A dokumentumfilm nyitójelenetéhez készül a forgatás.
Szokatlan téma, szokatlan film, szokatlan formátum.