Bruno Gröning élete |
 |
||
|
|||
 |
|
1949-ben Bruno Gröning neve egyik napról a másikra a nyilvánosság fényébe került. Sajtó, rádió és hetilapok tudósítottak. Hónapokig figyelte lélegzetvisszafojtva a fiatal köztársaság, ahogy akkor nevezték, a „csodadoktor” körül zajló eseményeket. Mozifilmet is készítettek róla, vizsgálóbizottságokat állítottak fel, és a hatóságok is a legmagasabb szinten foglalkoztak vele. Az északrajna-wesztfáliai szociális miniszter Bruno Gröning ellen eljárást kezdeményezett a természetgyógyász-törvény megsértése miatt, a bajor miniszterelnök viszont kijelentette, hogy ilyen különleges jelenséget, mint Gröning, nem szabad szigorúan a paragrafusok szerint megítélni. A bajor belügyminisztérium a tevékenységét, mint „ingyenes szeretetszolgálat” ítélte meg. |
|
;)
|
|||
|
|||
A társadalom minden szintjén heves és ellentmondásos viták folytak. Az érzelmi hullámok magasra csaptak. Szellemi vezetők, orvosok, újságírók, jogászok, politikusok és pszichológusok: mindenki Bruno Gröningről beszélt. Csodálatos gyógyításai egyeseknek egy felsőbb hatalom ajándéka volt, mások viszont sarlatánnak tartották. De a gyógyulások tényszerűségét orvosi vizsgálatok igazolták. |
|
 orvosok által dokumentálva. ');)
|
|
|
|||
;)
|
|
Bruno Gröning 1906-ban született Danzigban, és a háború után, mint üldözött, Nyugat-Németországba emigrált, egyszerű munkás volt. A legkülönbözőbb állásokat töltötte be, volt asztalos, gyári és kikötői munkás, kézbesítő és gyengeáramú szerelő. Aztán hirtelen a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába került. Csodálatos gyógyításainak híre elterjedt az egész világon. Minden országból jöttek betegek, kérő levelek és ajánlatok. Gyógyulásra várók tízezrei zarándokoltak működésének helyszíneire. Forradalom indult el az orvostudományban. |
|
|
|||
|
De az ellenerők is megjelentek. Befolyásos orvosok, egyházi elöljárók és egykori munkatársak mindent megmozgattak, hogy Bruno Gröning tevékenységét megnehezítsék. Gyógyítási tilalmat vezettek be, eljárásokat indítottak ellene. Minden erőfeszítése, hogy tevékenységét szabályos mederbe terelje, csődöt mondott. Egyrészt a mérvadó gazdasági erők ellenállása, másrészt a kollégái tehetetlensége vagy profitéhsége miatt. Mikor Bruno Gröning 1959-ben, Párizsban meghalt, az utolsó eljárás még folyamatban volt ellene. Az eljárást megszüntették, végső ítéletet soha nem hoztak. Azonban sok kérdés tisztázatlan maradt. |
|
;)
|
|
