Gyógyulás - Angina pectoris panaszok és fulladás koronaér szívbetegség miatt (koronaér szűkület)

Az ezt követő ballonkatéter kezelés során szívmegállás lépett fel egy elsőfali infarktus miatt. Még a műtőben újraélesztettek. Ezen kezelés után már csak 40%-os érszűkület maradt meg.

Öthéttel később, miután kiengedtek a kórházból, még annyira gyenge voltam, hogy csak ülve tudtam házimunkát végezni. A kezelőorvos azzal búcsúzott el tőlem: „Nem tudunk mást tenni Önért, mint a rendszeres katéteres kontroll. Nem lesz többé teljesen egészséges, örüljön, ha nem lesz még rosszabb.”

1992 júniusában a megmaradt érszűkület miatt egy újbóli katéteres kezelésnek kellett alávetnem magamat, négy hónappal később újra. Ekkor ismét megállt a szívem.

A szívinfarktus miatt még gyengébb voltam, mint a kezelés előtt, és még mindig 30-40%-os érszűkületem maradt. Emiatt rengeteg gyógyszert kellett szednem. Ezenkívül még egy gyógyterápiára is elküldtek, ami semmi eredményt nem hozott.

A kismértékű terhelhetőség továbbra is megmaradt, egészen a bevezetésig, minden testi erőfeszítést továbbra is kerülnöm kellett. Csak könnyű, ülő házimunkát tudtam végezni. Megágyazni, ablakot mosni, porszívózni már nem tudtam. Már a lépcsőn sem tudtam felmenni. Már kis terhelés esetén is légszomj és erős nyomás lépett fel a baloldalamon. Néha még 500 métert sem tudtam gyalog megtenni vízszintes talajon.

1994 őszén értesültem először a „Forradalom az orvostudományban” c. könyv által a Bruno Gröning Baráti Körről. Először nem akartam róla tudomást venni, mert azt mondtam: „Ami egyszer tönkrement, az tönkrement, azon már senki sem segíthet.” Menyem és férjem mégis rábeszéltek, hogy menjek el egyszer, hiszen nincs mit vesztenem. Így 1994. november 25-én vezettek be Bruno Gröning tanításába.

Az egyik közösségi óra alkalmával, 1994 decemberében, hirtelen erős fájdalmat éreztem a szívemben, amely röviddel később meg is szűnt. Néha még éreztem fájdalmat, („Regelungot”) ami hasonlított a korábbi betegségem állapotához. Ez pl. idegeskedések alkalmával történt. A tünetek egyre gyengébbek lettek, hétről hétre jobban és jobban tudtam megterhelni magamat, és képes voltam lassan, kisebb szünetekkel lépcsőn is felmenni. Házimunkára gondolni sem tudtam egészen 1995. január 26-ig, Bruno Gröning halálának napjáig.

Mivel sokat segített a bevezetés, újra elmentem ezen a napon. 1995. január. 26-án a Baráti Kör által tartott találkozón vettem részt. Ott az az érzésem volt, mintha egy kéz kihúzna valamit a mellkasomból. Nem voltak fájdalmaim. Azt gondoltam: „Most ismét minden jóra fordul!” A következő reggel elkezdtem otthon házimunkát végezni. 1992 februárja óta most először vettem újra porszívót a kezembe. A terhelhetőségem folyamatosan nőtt. Nyolc nappal később áthúztam az ágyneműt. Folyamatos javulás mutatkozott, csodálatos érzés volt! Azóta magam látom el otthon a háztartást, dolgozom a kertben, és órákon át tudok sétálni. A lépcsőn is gond nélkül tudok felmenni, nehéz szennyeskosárral is. Halálfélelmem teljesen megszűnt azóta.

1995 novemberében utóvizsgálatra mentem a szívklinikára. Ott szívkatétert helyeztek be. A vizsgálat teljesen problémamentesen zajlott le. Ez alatt a kezelőorvos már egyáltalán nem észlelt szűkületet. Ismét teljes mértékben terhelhetem magamat.